Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Silent hill homecoming(1)		2009.02.03. 17:31
A Silent Hill sorozat már réges régen belopta magát az emberek szívébe. Az első rész 1999-ben jelent meg Playstation platformra a Konami jóvoltából. Sokan talán nem is tudják, hogy a Silent Hill azért született meg, hogy versenybe szálljon az akkori horror játékok királyával, a Resident Evil-el. Ekkor hozta meg a döntést a Konami, hogy mi most nagyot fogok alkotni. Így történt a Silent Hill születése, ami már hosszú játék sorozattá nőtte ki magát, és talán a legjobb horror játéknak járó díjat is bezsebelte. A játék eddig összesen 5 fő részből áll (Silent Hill 1-2-3-4-0) és még pár "kiegészítő" részből (Silent Hill: Experience, Mobile, Orphan, Arcade). A Silent Hill igen nagy nevet szerzett magának, persze ez nem is csoda, hiszen aki játszik vagy játszott vele, tudja milyen érzelmeket, félelmet, hangulatot tud nyújtani a játék. Silent Hill-eknél mindig a történet volt jelentős, na és persze a hangulat. A történet mindig szomorú, borongós, és ködös. A hangulata pedig szavakkal leírhatatlan, ezt mindenkinek át kell éreznie. Na és még kihagytam egy fantasztikus dolgot a játékból, ezek pedig a zenék. Úgy bizony. A Silent Hill-nek eszméletlen jó zenéi vannak. Amik az embert tényleg megtöltik érzelmekkel. Legfőképpen a szomorú jelzőt tudnám használni a zenékre, ugyanis nem egyszer fordult elő velem, hogy elsírtam magam. Legfőképpen a szívbe markoló zenei hatás miatt, és gondolom ez sokaknál volt így. Ezeket a tökéletes zenéket Akira Yamaoka-nak köszönhetjük, de tényleg, minden tiszteletem az övé! Ezek után jött a rajongóknak egy kis fájdalom. Mert az Origins-t ugyanis nem az eredeti Konami csapat csinálta, hanem egy amerikai részleg. Sokan úgy voltak vele, hogy ezek az amcsik biztos nem fognak egy olyan beteges, jó sztorival megáldott játékot csinálni, ami nem hozna szégyent a Silent Hill névre. Na és mikor megjelent a játék, csodák csodájára szerintem fantasztikusan sikerült. Történet, zenék (ismét Akirának köszönhetjük), hangulat és még sorolhatnám, ami a Silent Hill-re jellemző. Egy szóval kellemeset csalódtunk. Ezek után megint jött a csattanás, a Silent Hill 5-öt ismét egy amerikai részleg fogja fejleszteni. Még hozzá Double Helix társaságában. Itt megint mindenki bizonytalankodott. Mert az első "next-gen" Silent Hill lesz, és nem fog olyan jól sikerülni, mintha az eredeti Konami csapat csinálná. A bevezetőről ennyit, hogy mindenki képben legyen egy kicsit. És akkor most jöjjön a nagy kérdés: vajon a Silent Hill: Homecoming megváltást fog hozni a horror játékok történelmében? A rajongók vajon nem fognak csalódni? Na és persze mit várhatunk egy amerikai fejlesztő csapattól? A tesztben minden kiderül. Alex Shephard egy vérbeli katona. A háttérben éppen dúl a nagy háború, amikor arra ébred, hogy egy hosszú folyosón csúszik végig egy hordágyon, egy furcsa ember kíséretében. Szegény Alex meg van rémülve, vajon mit tehetne ebben a helyzetben, hiszen mozdulni se tud. Közben szörnyű jeleneteket él át, amint ezek az "orvosi" emberek éppen az "áldozataikat" ölik (tiszta Motel). Alex természetesen semmit se tud, hogy hol van, hogy került ide, és vajon kik ezek. Hamarosan szabad utat nyerünk, és kézhez kapjuk az irányítást. Amint haladunk szépen a pályán - nevezzük kórháznak -, úgy közeledik a végzetünk is. Mikor vége lett a rémálomnak (remélem ezzel nem lőttem le poént) máris felébredünk egy kamionban. Észrevehetünk egy ismerős arcot is (persze aki játszott az Origins-el, biztos be fog neki ugrani, ki is ő). Ekkor egy kis beszélgetés, és látjuk is a táblát, hogy "Welcome to Shepard's Glen". Mert nagy meglepetésünkre ez a szülő városunk. Persze később el fogunk jutni Silent Hill-be is, de elsőnek itt kell tevékenykednünk. Alex egy leszerelt katona, ezért hazajött, hogy újra láthassa testvérét (Joshua-t, részben róla szól a történet) és persze anyját és apját is. Nagy meglepetésünkre, szülővárosunk megváltozott, nem kicsit, nagyon. Mindent köd borít, kihaltság, és a Silent Hill-re jellemző tulajdonságok. Aztán otthon is találjuk magunkat. Alex megdöbbenve látja, hogy anyja teljesen meg van őrülve, a testvérének és az apjának meg még nyoma is veszett. Ezért majd el is fogunk indulni megkeresni őket. Alexet nagyon sok titok övezi, főleg a családjával való kapcsolatát. Természetesen nem szeretnék poénokat lelőni, ezért nem is írom tovább a történetet. Na akkor kezdjük is a játékkal való megismerkedést. Természetesen a menüről még nem esett szó, ezért ezzel kezdeném. Háttérben változó képek, hangulatos zene, és a Silent Hill Homecoming felirat. Ha várunk egy kicsit, láthatunk egy jól összerakott trailert is, szerintem érdemes megnézni. Szóval a menü hangulatos, eltalált, és egyszerűen jó. Természetesen a szokásos beállítási lehetőségekkel megspékelve (new game, options stb...). Itt már máris kapna egy rossz pontot a játék, mert nem tettek bele invertet, mert ugye sokan így játszanak. Fegyver célzásnál van, de kamera kezelésnél nincs. Így ez elég frusztráló, mert ha kezdesz hozzászokni a normális kamera kezeléshez, és aztán pisztoly célzásnál invert, máris összezavarodtál. Erre azért jobban kellett volna figyelni. Most pedig nézzük a játék lényeges tulajdonságait. Kezdjük talán a grafikával. Az eddigi Silent Hill részek is remek grafikával voltak megáldva, szinte mindegyik kiemelkedő volt a maga idejében. Ez így van az 5. résszel is. Talán az első videók amiket láthattunk, rossz képet adtak a játék igazi grafikájáról. Ugyanis nagyon szép grafikája van a játéknak. Nem mondanám, hogy gyönyörű, de nagyon hangulatos és megy a Silent Hill világához. A környezet részletgazdag, szépen textúrált dolgok, és kevés helyen látható elnagyolások. A játékban minden ott van, ahol lennie kell. Nincs egy kidolgozattlan sarok, egy hibás padlórészlet, egy falfelület. Na de most nézzük a fény és árnyék effekteket, hiszen ezek elengedhetetlen dolgok egy horror játéknál. Minden részben remekül volt megcsinálva, itt sincs másképp. Az árnyék szépen kivetődik a falra, és ahogy mozgatjuk lámpánkat, úgy változik az árnyék is. Az árnyékok és a fények remek összhangban vannak, pontosan tudják, hol és mikor kell jól kinézni, ezt szeretjük! Többet nem is tudnék erről mondani, mert szintén fantasztikus munkát láthatunk. Gyorsan térjünk is át a zenékre. Mint mondtam Akira Yamaoka gyönyörű zenéket komponált az előző részekben is. Szerencsénkre itt is jelen volt az 5. résznél, hogy megint valami fantasztikusat alkosson. Ez össze is jött neki. A zenék ismét szomorúak, hangulatosak, félelmetesek, szívbe markolóak és nem utolsó sorban nagyon illeszkednek az éppen adott jelenetekhez (mint pl: a 2. részben a 302-es szobában, gondolom senkinek se kell mondani, mit láthattunk ott). A menüben is nagyon jó zene szól, érdemes meghallgatni. Na és persze itt vannak még nekünk a hangok is. Ugye ezek is nagyon fontosak, hiszen ezek keltik bennünk a félelmet. Hangok terén sem panaszkodnék, ismét félelmetesre sikerültek, és bármikor meg tudnak minket rémiszteni, vagy éppen félelemben tartani. Na ezekről is ennyi, és ismét le a kalappal Akira előtt, mert megint hihetetlen dolgot alkotott. Most pedig jöhet a hangulat elemzése. Nagy szó ez egy Silent Hill játékban. Mert nem mindegy, milyen a hangulata egy jó horror játéknak. Képzeljük el azt, hogy a Silent Hill Homecomingnak mindene jó, csak éppen a hangulata nem ér semmit, szerintem rögtön nem is játszana vele senki se. De szerencsénkre ez éppen fordítva igaz. Csak úgy árad a játékból a hihetetlen hangulat. Mindenki tudja, mi is ez a érzés, ezért senkinek se kell magyarázkodnom. Ezt mindenkinek át kell élnie, éreznie, mert csak akkor érti meg igazán. Többet nem is szeretnék erről beszélni, mert majd úgyis mindenki megtapasztalhatja ezt a csodás érzést. Következzen a játékélmény. Erről talán a legnehezebb beszélni. Mindenki tudja, milyen érzés is Silent Hill-ben lenni. Mégis senkit se zavar, hogy már hatodjára mászkál a városban, ismerős helyeken, hiszen mindig új dolgokba botlunk, és kiderül sok sok érdekesség. Ez a játék is akkora élményt fog nyújta

Silent hill homecoming(2)		2009.02.03. 17:36
mint az előző részek, ebben biztos vagyok. Az élményt még fokozza a választható párbeszédek. Úgy bizony, ez mindenki számára újdonság. Ha fontos emberekkel találkozunk, ugye beszélünk velük, és itt már választhatunk is, hogy mit mondunk nekik. Szerintem ez igen jó ötlet. Sok lehetőségünk lesz, szóval fontoljuk meg mit választunk, de persze ez fokozza az újrajátszhatóságot is, mivel természetesen kíváncsiak vagyunk, mi történik ha esetleg a másik lehetőséget választjuk. Ez a dolog, nagyban befolyásolja a játék végét. Pontosan még nem tudni mennyi befejezés lesz, de számíthatunk 3-4-re is (szerintem). Na gyorsan pár szó a szörnyekről. Nagyon sok kreatúra fogja veszélyeztetni kalandunkat, lesznek ismerősek is. Megemlíteném még a boss-okat is. A játékban lesz egy pár, ők is eléggé kemények lettek. Mindegyik szörny jól néz ki,és kidolgozottak is. Azt is hozzátenném, hogy ugye a játék új kamera állást kapott. Így legalább minden kis rést megtekinthetünk a játékban. És még az is újdonság, hogy átválthatunk belső nézetre is, de ekkor nem mozoghatunk. Miután ezt is sikeresen kiveséztük, nézzük a harcrendszert. Mivel már mondtam, hogy Alex katona volt, ezért ért is valamennyire a fegyverekhez. Itt már komolyan kell venni az ellenfeleket, mert eléggé szívósak és intelligensebbek lettek. Ezért szerencsékre tudunk kombózni (úgy bizony!). Gyenge támadás követi az erős támadást, amiből szépen megsorozhatjuk ellenségeinket. Ebbe kicsit nehéz beleszokni, ezért furcsa is lehet így elsőre, persze mindennek megvan a maga megoldása. Különben a taktikázás sem maradhat a hátunk mögött, mert minden ellenséghez szinte más fegyvert tanácsos használni, és kiismerni a gyengéjüket. Van nekünk egy "dodge" lehetőségünk, ami segítségével kikerülhetjük az ellenfél támadásait. Ezt is gyakorolni kell, mert nem egyszerű dolog. Vannak kivégzések is. Pontosan még nem jöttem rá, Alex mikor használja ezeket, de ha sokáig ütjük szerencsétlent, egy idő után egy kivégzést hajt végre főhősünk. Ezt is jobban ki kell tapasztalni miként működik, de szerintem ötletes a dolog. Sokaknak volt a harcrendszerrel bajuk, nekik ajánlom a menekülést, az is hasznos dolog. Persze a verekedésbe is bele lehet jönni, csak tényleg ki kell tapasztalni a dolgokat. És akkor most térjünk rá a játék egyéb dolgaira. Nézzük elsőnek a nehézséget. Választhatunk Normal és Hard fokozat között (elsőnek ajánlom a Normalt, az se könnyű higgyétek el). Mondhatni, kicsit nehézre sikerült a játék. Ennek sok oka is van, felsorolok párat. Nagyon kevés benne az életenergia ital, ezért ezekkel nagyon spóroljunk. A lőfegyverek töltényeiről szintén ugyanez. Az ellenségek elég agresszívak, ha nem vigyázunk, hamar oda az életünk. Mentés helyek is elég ritkán vannak, szóval úgy osszuk be az időnket. Nem mondanám, hogy hű de nehéz, de nem egy casual játék, az biztos. Irány a félelem faktor. Ez is alap dolog a Silent Hill játékokban. Azt kell mondanom engem meggyőzött! Néhány helyen rendesen eldobtam a kontrollert, és szünetet kellett tartanom, nehogy megálljon a szívem. Ebben se fogunk csalódni, szépen vannak adagolva az ijesztegetések. Nagy szó még ugye a Puzzle. Minden Silent Hill-ben vannak, természetesen ez se kivétel. Nem mondhatnám, hogy most ezen több óráig gondolkoztam, lényegében csak egy kicsit bonyolultak, de végül is vegyük jó pontnak, hogy nem hagyták ki őket. Azt kell mondanom a félelem, puzzlek, és az akció kellemesen vannak összhangban. Sose fogjuk azt érezni, hogy de sokat harcoltam már, vagy például kéne már egy jó kis rejtvény. Azon is el voltam csodálkozva, hogy tényleg nem lett belőle egy akció játék, egy nagyon kellemesen össze rakott túlélő-horror lett. Na de még nem végeztünk. A játékban rengeteg utalás található az előző részekkel kapcsolatban, jó dolog őket felfedezni. A történet fordulatos, jól összerakott, persze néhol előre érezhetjük, hogy mi fog történni. Jó dolog, hogy Piramis megint felbukkan, nem mondom el hogy miért lesz ez olyan jó, szerintem minden Silent Hill fan meg fogja tudni. Persze a játék nem csak rajongóknak készült, hanem szerették volna bevonni az új Silent Hill nemzedéket is. Persze szerencsétlen nem tudja miből maradt ki eddig, de mivel nincs annyira összekötve az előző részekkel, így igazából be tud kapcsolódni ezzel a résszel is a Silent Hill történelmébe. A játék idő, mint kb az előző részeknél itt is olyan 9-10 óra. Persze nézelődéssel, meg szórakozással hozzáadhatunk még jó pár órát. Szavatossággal itt sincs gond, hála a különféle befejezéseknek, és extráknak. Szerintem teljesen kiveséztem nektek a játékot, most pedig egy kis egyéni véleményt hallhattok még. A játékról vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt örülök, hogy ez egy remek rész lett. De egy kicsit csalódott is vagyok, mert szerintem sokkal többet kihozhattak volna még a játékból, és valami hiányzik belőle, de sajnos nem tudom megmondani, hogy mi. Nekem az a rész nagyon tetszett, mikor szemünk láttára alakul át a világ, persze nem kellett volna teljesen a filmből lopni a dolgokat. A Silent Hill: Homecoming, egy remek Silent Hill rész lett, nem hozva szégyent a névre. Minden rajongónak és nem rajongónak ajánlom, szerintem nem fognak csalódni. A játékot úgy néztem, mint hatalmas Silent Hill fan. Ezért én egy 9 pontot adnék rá. Silent Hill fanságom nélkül 8 pontot. Egyszóval remek játék lett!

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk